Az alapvető különbség a közöttközépfeszültségűéskisfeszültségű tápkábeleknévleges feszültségszintjeik körül forog, ami átfogó különbségekhez vezet a szerkezeti tervezésben, az anyagszabványokban, a telepítési követelményekben és az alkalmazási forgatókönyvekben. Az energiarendszer különböző elosztási szintjeihez igazodnak; a kisfeszültségű kábeleket elsősorban a terminálelosztásra használják (háztartás/műhely/berendezések), míg a középfeszültségű kábeleket elsősorban a városok/gyárak középfeszültségű távvezetékeihez.
A legfontosabb részletek elemzése (a fő különbségek mögöttes okai)
1. Névleges feszültség és szigetelés kialakítása: A közepes feszültség „exkluzív specifikációi”
A kisfeszültségű kábelek névleges 0,6/1kV, ami a vezető-föld/fázis-fázis közötti 0,6kV névleges feszültséget és 1kV-os vonal-vonal névleges feszültséget jelent (az általánosan használt 380V/220V ebbe a tartományba esik). A szigetelésnek csak az alapvető feszültségellenállási követelményeknek kell megfelelnie, és viszonylag vékony. A középfeszültségű kábelek általában 8,7/10 kV névlegesek, ami 8,7 kV fázisfeszültséget és 10 kV hálózati feszültséget jelent. A vezető felületén a magas feszültség miatt könnyen előfordulhat koronakisülés (a levegő nagyfeszültségű ionizációja), ami tönkreteheti a szigetelést. Ezért kétrétegű árnyékolás szükséges:
Főárnyékolás (vezető árnyékolás): A vezető külseje köré tekerve, hogy kiküszöbölje az elektromos tér torzítását a vezető felületén és megakadályozza a koronakisülést;
Szigetelő árnyékolás: A fő szigetelés külseje köré tekerve az elektromos mező kiegyenlítése és a részleges kisülés megakadályozása érdekében;
Kiegészítve egy fém burkolattal (alumínium köpeny/réz burkolat), hogy még jobban árnyékolja az elektromos mezőt és megakadályozza a nedvesség elleni szigetelést. Ez a legalapvetőbb szerkezeti különbség a közép- és kisfeszültségű kábelek között (a kisfeszültségű kábelek nem rendelkeznek ilyen kialakítással).
2. Magok száma és elosztási logika: az energiarendszer hierarchikus felosztása
A kisfeszültségű kábelek főként 4 vagy 5 eresek, mivel a kisfeszültségű elosztás háromfázisú négy-/ötvezetékes rendszert használ, amely nulla vezetéket (N) igényel a 220 V-os egyfázisú áramellátáshoz (háztartási készülékek/világítás), valamint földvezetéket (PE) a szivárgásvédelemhez, alkalmazkodva a terminálok energiafogyasztásának sokféleségéhez. A középfeszültségű kábelek túlnyomórészt 3 eresek, mivel a középfeszültségű áramellátó rendszerek (6kV/10kV/35kV) háromfázisú, háromvezetékes rendszerek nulla vezeték nélkül. Csak a háromfázisú teljesítmény fő átvitelére használják. Az alállomás elérése után a feszültséget transzformátoron keresztül 0,4kV-ra (380V/220V) csökkentik, majd kisfeszültségű kábeleket használnak a kapocselosztáshoz. A középfeszültségű kábelek nem csatlakoznak közvetlenül az elektromos berendezésekhez.
3. Anyagok és specifikációk: A "magas követelményeket támasztó szabványok" a középfeszültségre
Szigetelőanyag: Az alacsony feszültségű kábelek PVC-t (alacsony költségű) vagy XLPE-t használhatnak; a középfeszültségű kábelek azonban csak XLPE-t használhatnak, mivel az XLPE hőmérséklet-állósága (90 ℃), dielektromos áttörési szilárdsága és öregedésállósága sokkal jobb, mint a PVC, és megfelel a nagyfeszültségű szigetelési követelményeknek. A PVC középfeszültség alatt elöregedne és gyorsan tönkremenne.
Vezető-keresztmetszet: Fő távvezetékként a középfeszültségű kábeleknek nagy áramot kell továbbítaniuk a teljes terület/gyár területén. Ezért a keresztmetszete általában meghaladja a 25 mm²-t, és elérheti a 800 mm²-t is, és többnyire rézmagosak (néhány kültéri fővezeték YJLV alumíniummagot használ); a kisfeszültségű kábelek sorkapocs-elágazásokhoz valók, keresztmetszetük főleg kis méretű. 4. Telepítés és tesztelés: Középfeszültségű kábelek biztonsági kezelése
Az alacsony feszültségű kábelek rugalmas beépítési lehetőségeket kínálnak, beleértve a védőcsöves beépítést, a falra történő felületi szerelést és a közvetlen beföldelést speciális védelem nélkül. A magas feszültség miatt azonban a középfeszültségű kábelek szivárgása/meghibásodása súlyos biztonsági balesetekhez (például áramütéshez, tűzhöz és hálózati meghibásodáshoz) vezethet. Ezért a telepítési követelmények szigorúak:
A közvetlen betemetéshez homokot kell fektetni és betontéglával lefedni a kábelárokban a mechanikai sérülések elkerülése érdekében;
Biztonságos távolságot kell tartani más csővezetékektől (vízvezetékektől, gázvezetékektől) és utaktól (pl. ≥1 m távolság a gázvezetékektől);
Szigorúan tilos a kültéri/beltéri falra történő felületi szerelés; a telepítés csak erre a célra kialakított kábelárokban, kábeltálcákban vagy csatornákban megengedett;
Részleges kisülési vizsgálatot (középfeszültségű kábelek magpróbáját) el kell végezni a gyár elhagyása előtt és a telepítés után. A részleges kisülési szintnek ≤10 pC-nak kell lennie, hogy a szigetelés kisebb hibái ne okozzanak későbbi meghibásodást. Ez a vizsgálat nem szükséges kisfeszültségű kábeleknél.
Cookie-kat használunk, hogy jobb böngészési élményt kínáljunk, elemezzük a webhely forgalmát és személyre szabjuk a tartalmat. Az oldal használatával Ön elfogadja a cookie-k használatát.
Adatvédelmi szabályzat